Belépsz a garázsba. Nem hiszel a szemednek. Az egyetlen, az igazi, az utánozhatatlan, az álmaid autója, egy igazi '67-es Ford Mustang Shelby GT500. Majdnem elsírod magad a gyönyörűségtől, ahogy testközelből csodálod meg, már a karosszériája, a formája is a nyers erőről árulkodik. Lassan körbejárod, a neoncsövek vakító fehér fénye visszacsillan a metálfényezésen. A fekete alapszín tökéletesen emeli ki a kocsi közepén végighaladó, a már klasszikusnak számító két tűzpiros verseny csíkot. A lábad is beleremeg a gondolatba, hogy perceken belül neked kell majd megzaboláznod, a motortérben dübörgő több mint ötszáz vad musztángot. A négy felnin Goodyear's Thunderbolt abroncsok, ahogy azt a tervező megálmodta. Minden kész, hogy kipréseld a 240Km/h-s végsebességet ebből az állatból. Beülsz. A bőrülés haláli kényelmes, a kormány érintése először kicsit idegen, kényelmetlen. Miután kétszer-háromszor megszorítottad, mint egy gyeplőt, máris nyeregben érzed magad. A váltó, rideg, hideg fém, bírni fogja a pofozgatást. Lassan emelkedik a garázskapu, és közben indítod a motort. Ahogy emelkedik a kapu és egyre több fény szűrődik be, úgy remeg  bele az autó az indításba. Bőgeted a V8-ast, a kasztnit átjárja az erő, a hangjába beleremeg az emelkedő ajtó is. Indulhatsz! Egyesben gurulsz ki a pályára. Méterről-méterre haladva, hagyod hátra minden bajod, ez az igazi free ride. A rajtvonalhoz érve, minden elszabadul, tövig nyomod a gázt, a Mustang orra megemelkedik, talán az első kerekek nem is érintik a talajt. Olyan ez mint amikor a ló két lábra ágaskodik, nyerít és őrületes vágtába kezd. Kicsit meglepődsz és nem is tudsz időben váltani csak négyezres fordulatnál, semmi baj minden a helyén. E közben tovább gyorsulsz, jön a hármas és a négyes! A sebesség mutatóját utoljára ötven körül láttad, de már rég tovaszállt. Hiába a nagy lendület, jön a kanyar. Kézifék és visszaváltasz, az autó szinte beforgatja magát, de azért rásegítesz. Elnyújtott hosszú kanyar jön itt is gyorsulhatsz, amit meg is teszel. Már nem érdekelnek a negatív kritikák, most te vagy az úr, te vagy a Jani! Ívet vált az út, jó ütemben váltasz te is és nem vesztesz a lendületedből, a visszapillantóban látod ahogy magad mögött hagyod a be nem teljesült vagy negatív szerelemi kálváriáidat és tűnnek el a messziben. A síkánhoz érsz, teljes gázzal repülnél át rajta, de látod, hogy kockázatos. Nyikorognak a fékek és égeted a gumit, de ahogy megcsináltad leesik a válladról a családi gondok súlya és eltűnnek a gumiszagú füstben. Könnyedebben haladsz tovább, már mosolyogsz sőt nevetsz! Kanyar kanyar után, a kigyorsításokkal sorra szabadulsz meg a hétköznapok terheitől, a stressztől, munkahelyi gondoktól. A cél egyeneshez érve már súlytalan vagy, meg lesz a kettő negyven! Kitaposod a lelkét is, kiáltasz mintha attól is gyorsulna, elhagyva a száznyolcvanat lassul a mutató, de még így is elképesztően gyorsan halad felfelé. Túl a kétszázon már újraértelmezed a szabadságot. Ahogy "átszakítod a célszalagot" üvöltesz torkod szakadtából, mert sikerült! A világ tetején érzed magad, szabad vagy, repülsz. Nem lassítasz! Nyomod tovább. Nem érdekel, hogy az egyenes végén jön a kanyar. Csak nyomod a gázt. Nincs fék. Mész tovább, egyenesen. Nem állsz meg! Nem érdekel a fal. Nincs fék...