Egy vers

Nekem kell...
nem tudom ki, de szeretném.
Kell és akarom,
nem tudom, hogy de meghódítom!
Nekem kell az ölelése,
ha nem is enyém minden része.
Nekem nem kell az arany.
Csak az kell mi belőle maradt.
Nekem egy szikra kell csak,
ami a hamuból lángra lobbant!
Nekem az érzés kell,
mit nem éreztem már régen.
Nekem kell a kihívás,
hogy velem van és kíván!
Nekem nem kell szép hazugság,
annak a vége úgy is barbár rivallás.
Nekem csak egy kell aki van,
akivel újra élőnek érzem magam.
Nekem kell a zuhanás a fénybe,
hogy elégjen benne minden részem.
Nekem kell a fájdalom,
ami elemészt ha nem láthatom.
Nekem nem kell a sok kifogás,
ha szeret az csak felesleges nyafogás!
Nekem Ő kell ha van,
akkor is ha nincs, mint tavaly.
Nekem nem kell a festett ábra,
pont úgy kell ahogy az Isten megádta.
Nekem kell a szeme,
aminek tükrében elveszek.
Nekem kell egy jel,
hogy itt van Ő
és Én vele lehetek
így lesz végre felemelő.