A semmiből tört rám, és egészen a hatalmába kerít. Rég nem láttam őt és most, csak így... úgy érzem két vállra fektet. A sötétség, régi játszótársam, kis pajtásom, öreg barátom. Mikor utoljára élvezhettem a társaságát, még vad vágyak dúltak bennem IRÁNTA, mindenem oda adtam volna ha velem marad, de itt hagyott, egyedül, árván, de ami a legrosszabb magyarázat nélkül. Nyomában csak a kétség, bánat és magány maradtak, ellehet velük szórakozni, de egyik se jó társaság. Egyik az emlékekkel mint éles pengékkel sebez mélyen, hogy majdnem elvérzel. A másik úgy tesz mintha eleven sebeid nyalogatná, de valójában belülről emészti fel minden olyan részed, aminek valaha valaki valahol örült vagy csak szerettek érte. A harmadik... na ő elég kellemetlen fickó, ő forgatja meg aszott szívedben AZT a tőrt, minden alkalommal ha az első megsebez, ha látod ŐT, ha hallasz RÓLA, ha kicsit is azt érzed visszatér. Fáj, kínok kínját éled át, nap mint nap, óráról órára. A penge szinte egybeforrt sebzett szíveddel, már nem fáj, sőt kell, ha nincs úgy érzed halott vagy, a húsodban forgó penge bizsergésétől érzed még, hogy élsz. Üres porhüvely már csak a tested mely ezer sebből vérzik. A három kis szemét sincs már, egyedül te és...nem a sötétség ismét távol maradt... Lassan, óvatosan deríted fel az új helyzetet, hisz fájt már eleget. Fura érzés, hogy nem bánt semmi és senki. De hiányzik a sötét... Ennek ellenére jól érzed magad, az új közegben, egyre kevesebbet gondolsz rá, nincs rossz emlék. Te nyertél!
A FASZT!! Sosem nyerhetsz, amint kicsit is elhitted az ellenkezőjét, bepofátlankodik újra a képbe, itt van Ő itt van újra és szép mint mindig... épp csak beköszön, nem is rossz, jónak érzed magad mert nem fáj. Haha... Most mikor kimondanád, hogy igen végre bold... AZ ARCODBA VÁGJA AZ AJTÓT ÉS AZT MONDJA NEM!!! ...og. Jobban fáj mint valaha, a régi sebeket feltépi és szinte le erőszakolja a bőrödet, hogy az eleven húsodat tudja tépni. Közben dicsekszik, hogy van jobb, van hálásabb tőled, nem kellesz már. NEM ÉRTED? Senkinek! Egy vicc vagy, egy olcsó tréfa arra, hogy mi az, hogy ember. Engedj el mindent és mindenkit, őket ne bántsd, neked fáj, hát tűrd csendben. Ne zihálj, levegő van elég, nyugodtan. Ne ficánkolj, úgy jobban fáj, engedd el magad. Segíts neki, idd meg az ünnepi piád, öltözz fel szépen, mosolyogj és nézd végig, ahogy kileheled a végét és lelépsz a peremről...