Üdv mindenki/bárki!

Tegnap indítottam a blogom, és még ma is ránéztem, sőt van kedvem írni is. Őszintén ez kicsit meglep, hiszen minden elkezdett dolognál az első tapasztalható változás a lelkesedés zuhanása. Jó érzés, hogy ez most nem következett be.

A mai napon az elköteleződéssel kapcsolatban indult meg bennem egy érdekes gondolatmenet... a végén sajnos arra jöttem rá, hogy eddig még semmi mellett nem köteleztem el magam. 20 évesen ezt elég nagy gondnak érzem és talán ez állhat 1-1 kudarcom mögött, mint a magánéletben, mint a "munkában". Hol félelemből vagy csak tehetetlenségből, de nem tettem meg a szükséges lépést, hogy teljesen sajátommá tegyem azt amit éppen kellett volna. Most ismét egy ilyen választás előtt állok. Röviden vázolom a helyzetet... Barátaimmal Ff-el és Mf-el elhatároztuk, hogy mivel egyszerre kezdjük az egyetemet albérletet veszünk ki a koli helyett.

(Nem nevezek nevén senkit magamon kívül a Blogban, egyenlőre helyette 2 betű lesz mindenki. A nagybetű a nevére utal, míg a kicsi a nemére)

Ma megnéztünk egy remek albérletet, nagyon jó helyen van, nagyon szép és árban is nagyon ott van! (Y) Készek lennénk kivenni, de bennem megfogalmazódott a tiltakozás. El akarok költözni itthonról és ezt a módját itthon is támogatják, de valami mégis megbénítana. Ha fogcsikorgatva is de most végre el kell köteleznem magam e mellett, csak bánom, hogy nem tehetem ezt olyan lelkesedéssel mint barátaim Ff és Mf...

Többször nem kéne ekkorát hibáznom, itt nincs több élet, mint a játékokban. De vajon mitől van ez?

Köszönöm a figyelmet! Csak előre! További szép napot/estét!