Jó estét kívánok mindenkinek/bárkinek aki olvassa!
Felnőtté válás... több lépésből álló folyamat a szülői háztól, az anyagi függetlenségen keresztül a nagybetűs életbe vezető út. Értelem szerűen mindenkinek másképp zajlik, néha a különköltözés sem szükséges hozzá. MINDENKI FELNŐ!! Te sem tehetsz ellene semmit! :) Nem is igazán éri meg kitolni mondván "had maradjak fiatal!! felnőttnek lenni uncsi stb." Felnőttként is lehet az ember fiatal, laza és népszerű. Sőt új kihívások és előnyök járnak ezzel az állapot váltással. Szerintem megéri, hisz többet ad mint amit veszthetsz vele. Úgy érzem én már túl vagyok a felnőtté válás 2/3-án és eddig tetszik. Számomra a legnagyobb és legfontosabb lépés a különköltözés és ezzel járó anyagi függetlenség megszerzése volt. Alig tart 1-2 hete, de isteni! Végre felállíthatom a saját szabályaim, nincs senki aki minden félórában rám rontana a szobámba, "hogy mit csinálok?", "miért nem eszek?", "miért gépezek?" és stb. Szóval tényleg szuper... de! Van 1 valami amiről senki nem beszél ha felnőtté válásról, vagy különköltözésről van szó. Lehet azért mert csak nálam jelentkezett, de ettől még számomra nagyon meglepő.
Szerettem itthon lakni, nagy családi ház, külön szoba, új építésű és tényleg áradt belőle az otthon melege, nem csak 1 lakás, 1 ház, ez 1 igazi otthon. Ide mindig HAZA jöttem, bármennyire rossz is volt a helyzet. Az utóbbi időben hiába vesztette el szint teljesen a családi fészek titulusát ("egyéb okokból"), akkor is ez volt a mi házunk amit nem cseréltem volna jobbra, nagyobbra és szebbre sem. Ide köt az összes gyerekkori emlékem, az ajtófélfa hiába volt többször festve, ha nagyon figyelmesek vagyunk még észrevehetjük, az apróbb jelöléseket amik mutatják miként cseperedtem fel. Még folytathatnám, de nem ez a lényeg.

Egy egész hetet töltöttem az új lakásomban, berendezkedtem, elkezdtem "belakni". Aztán hazajöttem, mert még van egy hetem az egyetemig, amolyan búcsú a régi otthontól és persze némi munka, hogy megőrizhesse remek állapotát. :) Most jön a lényeg amiről senki nem beszél! Hazaértem és... *üvegtörés* ez nem az otthonom. Vendégként érzem magam, abban az ingatlanban amit eddig otthonomnak tekintettem, ráadásul kényelmetlenül vendégnek aki azt várja mikor mehet már HAZA. A korábban említett emlékek megfakultak hirtelen és teljesen hideggé vált minden. Csak a zavart és a káoszt érzem a nyugalom és béka helyén, egy hét alatt változott volna ennyit? Kizárt! Ez az érzés olyan fura számomra, hogy nem igazán tudom kezelni ezért kicsit feszült a napokban, de mit van tenni... Lehet eddig sem, szerettem itthon lenni, csak nem tudtam, hogy milyen a jobb és azt hittem nem lehet tökéletesebb? Annyi és még több kérdés, kavarog, cikázik a fejemben ezzel kapcsolatban. De elég! Nyugalmat akarok, had menjek haza!

Jó éjszakát!