Na hogy is?
Ébredtél már arra, hogy nem nyomod rá a szundit 1x sem. Rögtön kiugrassz az ágyból, mész az ablakhoz, hogy felhúzd a redőnyt és a reggel 8 órai szórt napfény beteríti a szobát. A hirtelen világosság még a szemedet sem bántja, magadba fogadod és még nagyobb lendülettel indulsz neki az előtted álló napnak. Reggeli közben észreveszed, hogy már csak annyi cukor van ami neked kell még a teádba. Neked pont elég és nem érdekel másnak jut-e a világon ma minden a tiéd. Mikor elindulsz és kapcsolod a zenét, az első szám mikor elindul érzed, hogy pont ez kell neked. Félistenként haladsz végig az emberek között és a villamos is pont akkor gördül be a megállóba amikor odaérsz, mintha csak érted jött volna. Még a pirost sem kell megvárni sehol, suhansz az egyetemre/ munkahelyre. Mikor be érsz, mindenki ott van már és érzik, hogy ez a te napod, így kitörő örömmel fogadnak és kezdtek a közös munkához. Ma még Ő is szebben mosolyog rád és külön jó előérzettel tölt el, hogy ma közösen dolgoztok. Az ebédszünetben nem kell kivárnod a sort, te vagy az első és még a kaja is finom, a sorban állás offolásával, marad időd a desszertre vagy egy kis pihire. Jól érzed magad, foglalkoztat a gondolat, még mivel hozhatnál ki többet ebből a remek napból. De máris kezdődik a délutáni munka. Munka... vele inkább csak szórakozás és kikapcsolódás, ráadásul olyan meglátásaid vannak amik nagyban elősegítik a haladást a feladattal. Hazafelé veled megy 1 darabon és csak egymással foglalkoztok, majdnem be is nézed a megállót, de az nem lenne a méltó a mai napodhoz gyors puszi-puszi és le is szállsz. Miközben integetsz, tudatosul benned, hogy nem csak odatolta az arcát hanem tényleg megpuszilt. Haza érsz, befejezed a kis dolgaid, vacsorázol, elégedettség tölt el a mai nap. Királynak érzed magad, joggal és a zuhany után a tükörben konstatálod, hogy állati jól nézel ki. Boldogan fekszel le aludni és várod a következő napot annak reményében, hogy csak fele ennyire fantasztikus lesz...
Csitt Csatt Bumm Reccs Csörr az a rohadt ébresztő már sokadszorra is kidob az álmodból. A redőnyt már fel sem húzod, mert tudod csak jobban fájna, de ennek eredményeképpen magadra nyitod az ajtót és nagy valószínűséggel eltörted az egyik lábujjad. Miután kibicegtél a konyhába és a reggelihez kezdenél rájössz, hogy cukor még mindig nincs így a teád elfelejtheted. Semmi baj kávézol, most úgy is jobban rád fér. Nem tudod mivel de elbaszod az időd és késel. Reméled, hogy legalább a zene segít... de nem, a legdepisebb, leglagymatagabb szám szólal meg ami létezik a telefonodon. Nem léped túl hiszen már mind1. A villamos épp előtted megy el... Tudod h a következővel már késni fogsz, nem vagy boldog. A tegnap félistennek az árnyékát sem mutatod, mi történt? Ezen merengsz egész úton, van időd hiszen minden pirosnál, zebránál, görbe fánál megáll ez a szar. Késve érkezel, próbálsz beslisszanni de a főnök/tanár kiszúr és meg is kapod érte a magadét. Ma ő sem olyan csodás, mosolyog, de nem éred el, messze van, nem meg az a lendület és összhang mint tegnap. Ez csak hidegebbé teszi a dolgot, most érzed úgy, hogy a tegnap létrehozod szupervilág alapjaiban remeg meg és dől a nyakadba. Az ebéded hideg, mócsingos, utálsz ránézni is inkább otthagyod. Éhesen, egyedül gyötrődsz végig egész nap, egyedül mész haza... Csak az ágyadat akarod, 1 emberhez sincs kedved ha egy mosolyt látsz rombolásba kezdesz. Mivel érdemelted ki, hogy így járj? Még csak a hétfőre sem foghatod. Ez 1 rohadt KEDD! Ilyenkor belefáradsz, hogy ezek a keddek egyre gyakrabban vannak, aludni se tudsz. Elég volt!
ViszlátSzevasz!