RETRO #1

Hello mindenki/bárki!

Jelenleg sok minden kavarog a fejemben és nem tudnék 1 gondolatot sem értelmesen, vállalhatóan kifejteni. Ugyanakkor nem akarom elhanyagolni a blogom és azokat sem olvasni való nélkül hagyni akik érdeklődnek iránta. Épp ezért egy korábbi írásom osztom meg veletek. Ezt eddig rajtam kívül kizárólag csak egy személy olvashatta, neki tetszett és remélem nektek is fog. Amint tudok, és jobban leszek, minden folytatódik a megszokott módon.
Csak előre! Sziasztok! :)

A Busz

A busz... Sárga és zöld festésű, 40 üléses, légkondicionált fém szörnyeteg, "Szabolcs Volán Zrt." vagy csak egyszerűen "Rt." felirattal az oldalán. Senki sem figyeli, hisz nem ez érdekli őket még is szült már olyan vitát ami fogadáshoz vezetett és bizony az egyik fél vesztett... Ahogy látom a buszt, itt áll egy kar nyújtásnyira kedvesemtől és tőlem, rajta több száz kilométer út porával. Ami nem mesélne semmi újat mivel ez helyközi járat, csak ugyan azt az utat járja újra és újra. Már este van, csak mi ketten vagyunk a 12-es megállóban és az egész állomáson amit ki is használtunk, de vissza nem éltünk vele. Ugyanis "vártuk" a sofőrt. Közben mind kettőnknek eszébe jutott, hogy mi minden köthető ehhez a buszhoz. Innen Kisvárdáról egészen Szabolcsbákáig és Vásárosnaményig rengeteg történet szövődhet ehhez a sárga csodához. Ki hová ment vele? Miért ment oda vagy épp miért nem? Ezeket a történeteket talán én ismerhetem jobban, hiszen négy éven át majd minden nap kétszer jártam meg az utam ezzel a sárga rémmel. Rengetegen vele járnak iskolába de még többen vele jutnak el munkahelyeikre. Többségüket az úti céljuk közelében teszi le, de akad olyan is aki az 1perc késés miatt idegeskedik mert azon az 1percen múlik, hogy eléri-e a következő buszt vagy vonatot amivel tovább kell mennie. Míg ő idegeskedik, a munkába "igyekvő" asszonyok megbeszélik, hogy előző nap ki mit főzött a családnak és ki milyen új pletykát hallott a Faluban. A férfiaknál komolyabb a téma, legtöbben szakértelem nélkül kontárkodnak bele a politikába és nagy hanggal győzik meg igazukról a velük nem egyetértőket. De köztük is akadnak olyanok aki inkább a hét sport eseményeit tárgyalja meg, mert azt legalább értik! Közöttük elvész a néhány idős néni és bácsi aki csendben társalog és nosztalgiázik a régi szép időkről amikor még ők sem a kórházba jártak, hanem dolgozni vagy épp udvarolni. Szokványos témáikat csak az zavarhatja meg ha a túlsúlyban lévő diákság nem adja át a helyet. Manapság ugyanis a busz hátuljába tömörülő fiatalok nem adják át a helyük az időseknek, nem azért mert nem "menő", sokkal inkább azért mert öklömnyi füleseiktől nem hallják a külvilágot és telefonjaikba bújva nem is látják őket. De ők nem állandó utasok... minden napszakban más és más az utasok összetétele. Hajnalban alig vannak csak akik messzire mennek, reggel már roskadásig teli a busz hiszen munkás és diák egyszerre siet a városba. Délután pedig pontosan ők jönnek ugyanúgy vissza. De ilyenkor este, mikor az állomáson is csak Ő és én vagyunk, olyan mintha saját buszunk lenne. A busz csak akkor indul mikor mi érkezünk és sorra hagyja ki a megállókat hiszen senki sem várja. Persze néha megszánjuk az esti műszakot és megengedjük h velünk utazzanak, nem zavarnak, hiszen fáradtak és csendesek, épp mint minden éjszaka. Senki sem buszozik örökké, valaki csak néha-néha, valaki egy ideig, de senki sem örökké. Kivéve a buszsofőrt... ő minden nap reggeltől estig furikázza az embereket kit munkába, kit iskolába, kit ide kit oda, kit udvarolni, kit haza, vagy éppenséggel rossz irányba mert néha napján előfordul, hogy valaki rossz buszra szál vagy a sofőr teszi ki a rossz táblát. De így vagy úgy, mindenki hazatalál.

Vége

2013. augusztus 10. Szb.