Máté gondolatai

2014\11\23

I'm back baby!

bender_1416707423.jpg_416x400

Jó napot kívánok mindenkinek/bárkinek!
Eddig tartott a csend, eddig tartott a nyugalom! Mostantól ismét a megszokott "rendszerességgel" jelentkezem majd. Már igazából erre a visszatérésre is 1 igazán nagy dologgal készültem. Magáról a szerelemről akartam kicsit elmélkedni, nektek kiket szeretek, de a dolgok megrekedtek a félúton. Tekintve, hogy jelen pillanatban részemről a szerelem "csak egy rohadt mágus", ahogyan azt Lukács már megénekelt. Ily módon nem csak nem szabadna írnom a szerelemről, de nem is igazán jön az összefoglaló gondolatmenet.
A szerelem helyett tehát vagyok én, régi-új és új problémákkal megoldások nélkül. (alapanyag lesz bőven) Fura, hogy egy-egy új információ mennyire feltud kavarni még ennyi idő után is, vagy mennyire kellemes meglepetéssel tölt el egy rég nem látott baráttal való találkozás és az, hogy a vártnál jobban örül neked. Felemelő érzés. De nem olyan felemelő, mint amikor rájössz, hogy CÁPA vagy nem is akármilyen... a legnagyobb, legvérszomjasabb ragadozó, amit az evolúció létrehozhatott. (Igen, ez utalás 1 korábbi bejegyzésre, ha nem érted olvasd el azt is.) A nagy felismerések közepette kedvenc egyetemem is kezdi kimutatni a foga sárgáját, de nincs visszaút! Élvezettel fogom végig csinálni ;) nem érzem az akadályokat, I can do it! A héten még bál is lesz, fogalmam sincs mi lesz vagy hogy, de a bécsi keringő, nagyon szép lesz, remélem valamilyen formában ti is láthatjátok majd. Érdeklődve figyelem a történések közepette, hogy a környezetemen kívül a kapcsolataim is változnak. A legtöbb a megfelelő irányba, szorosabb kapcsoltok felé, vagy épp megrekedtek azon a szinten ami nekem megfelel. Persze akad olyan is ami nem igazán tetszetős dolgok irányába mutat, de még semmi sincs veszve. Sőt ezt a kapcsot nem féltem, sok mindent kibírt és ha rajtam múlik ki is fog. Persze jönnek újabbnál újabb kötelékek melyek, többsége létrejöttük után rögtön el is szakadnak, de van ami marad.
Az élet zajlik és halad, néha a múlt utánad nyúl, hogy adjon 1 taslit, vagy épp a jelen ráz meg úgy mint még semmi, de neked csak a jövőbe kell tekintened.

Üdv újra itt!  Jó itt lenni, ViszlátSzevasz! Csak előre!

2014\10\15

jubileumi szünet

img_1029_tankcsapda-25-eves-jubileum-teaser-1_1413328821.jpg_480x315

Jó estét mindenki/bárki!

25év, negyed évszázad, 5 évvel több mint amit én a magaménak tudhatok az életből. Ezt a 25 évet tudhatja mára maga mögött a TANKCSAPDA. Fergeteges szülinapi, lemezbemutató koncerten ünnepelték meg ezt a kerek évfordulót amiből mi is kivettük a részünk! A szabadtéri koncerten az egész sétáló utca tömve volt emberekkel, lehet egyeseget az esemény ingyenessége vonzotta oda, de 99%ban az emberek amiatt a 3 ember miatt jöttek el. A régi dalokat több százan egyszerre skandáltuk Lukáccsal, és a Fejes által adott ritmusra ugráltunk végig. Az egységesség és a 25 éve tartó töretlen népszerűség és szeretet ma este talán jobban felszínre tört. De ez ennek volt szentelve, felejthetetlen volt.

Most kissé kapatos vagyok, de szeretnék annyit mondani, hogy a Blog írást átmenetileg technikai és magán jellegű okok miatt felfüggesztem határozatlan időre. Nem tudom visszatéréskor ki fog még olvasni de remélem megmaradtok páran. Ez a szünet lehet 1-2 hét vagy akaár hónapok is. majd kiderül.
Csak előre! Viszlát szevasz!

2014\10\07

Ismerős?

erdo_1412669427.jpg_640x511

Voltál már úgy, hogy csak lebegtél, csak voltál a világban? Sodort az ár a vízesés felé és nem tudtál csinálni semmit. Nem kapálóztál, nem mozdultál, képtelen voltál tenni ellene bármit is. Nem érdekelt... a tökéletes érdektelenség uralta az elméd és elzárta azt a "piciént" a fejedben aki már veszettül úszott volna a partra, hogy a folyóba ne fulladj. A dolgok rosszabbodtak, de a nagyobb hullámok és az erősebb sodrás sem sarkalt arra, hogy megmentsd a saját életed... hátradőltél a vízen és vártad a szabadesést a sziklák közé. De az utolsó pillanatban az égből lenyúlt hozzád egy "kéz", egy kecses, puha "kéz", és akkora pofont adott, hogy kivett a partra. Szánalmas kis életed lehet megmenekült, de mikor körülnéztél jobban egyedül voltál mint valaha. Kietlen sivár parton feküdtél, előtted egy sűrű sötét erdő terült el és tudtad, hogy a "kéz" ami imént még megmentett már nincs veled, örökre magadra hagyott. Kicsit észhez tértél és választhatsz, fekszel a parton könnyeidbe és az önsajnálatba temetkezve, várva, hogy eljöjjön az ítélet órája vagy talpra állsz elindulsz? Tudod, hogy melyik út a rövidebb és a könnyebb... de tudod azt is, hogy az nem választható. Fel kell állnod és küzdened, ha először még csak azért is, hogy bizonyíts és visszaszerezd a "kéz" óvó érintését és finom simogatását, de legjobban magadért. Fel kell állnod, előre törnöd, hinni abban, hogy az erdőn túl a fényre érsz. Hiába süllyed el a lábad minden lépés után egyre jobban a homokban, tovább mész mert az emlékeid és az, hogy újra akarod élni őket nem enged megállni. Négykézláb kúszol csak, hogy még nagyobb akadályokon tudd magad átküzdeni. Már magadra sem ismersz, azt sem tudod miért csinálod, hiszen az emlékek megfakultak és "ő" nem került közelebb, elfelejtett téged. Nem torpanhatsz meg mert elnyel a homok, tovább rohansz mélyen az erdőbe. Érzed a fájdalmat, a karjaidban, a lábaidban a hangok azt mondják: "Nem bírod! Állj meg!", "Add fel, itt a vége!". Tudod, hogy nem állhatsz meg, hiszen a mozgás az élet, tovább kell menned, ki kell jutnod a fényre! Mikor túllendültél ezen a ponton, már nem fáj semmi, nem fáj az sem, ahogy a fák ágai és tüskéi a húsodba vágnak és kitépnek egy-egy darabot. Hiába van sötétebb és kevesebb a hely, az ösztöneid tudják merre menj, nem tévedsz el. Már csak megmutatnád, hogy a sodródó fadarabból hova eljutottál,  a miből, Kivé váltál! Sajnálod, hogy ő nem látja, csak azok akik nem érdekelnek. Már-már felteszed a kérdést, hogy így is megéri? Igen. Vagy eljutsz a világosságig vagy találsz egy másik, ragyogóbb és gondoskodóbb kezet akivel minden könnyebbé válik. Egy sötét és küzdelmes utazás végére érve, jó érzés tölt el. Szenvedtél... hol a megpróbáltatások súlya miatt vagy épp az "ő" hiánya miatt, de mostanra ezek mind eltörpülnek. A feladatokat teljesítetted és újabbakat vársz, a régi szép emlékek helyébe pedig új élmények kerülnek, egy nagyobb "ő" jóvoltából. :)
Megérte! de sajnálom...

Ismerős?

2014\09\30

RETRO #2

level_1412093478.jpg_472x263

Jó estét mindenki/bárki!

Ismét egy "retro" poszt következik, az előző nagy sikere nyomán. Némileg aktuális is és olyan mint az egyszerű dal, néha ilyen is kell. Jelentősége és érvényessége sincs már az alábbi levélnek, épp ezért gondoltam, hogy megosztom. Érdekesség, hogy eddig ezt rajtam kívül még senki nem látta. Jó olvasást! :)

Kedves!

Néha gondolok még arra, hogy milyen volt együtt és ilyenkor eszembe jutnak a mi kis dolgaink. Te ragyogtál a boldogságtól és én azt mondogattam, hogy te vagy az igazi. Majd belém hasít, hogy a szerelmünk miként korcsosult szenvedéssé... (félő, ma benned már ez dominál) Tudom tönkre tettek minket a hibáim/hibáink, amiket felesleges részletezni. Tudtuk, hogy vége kell legyen, mielőtt megutálnánk magunk és egymást, maradhattunk barátok (persze). Ez jó döntésnek bizonyult, hiszen a kezdeti szomorúság után mind kettőnk élete jobb irányt vett és immár külön utakon jutottunk a fényre. Csak azt bánom, hogy eközben eltávolodtunk és elhidegültünk. Úgy látszik mintha a múlt, nem jelentene semmit és mint egy apró folyamon csak könnyedén átlibbensz fölötte és magad mögött hagyod. Ne tedd, ez méltatlan hozzád és hozzánk, nekem fáj. Mára már nem mondhatom, hogy ismerlek, ahogy te sem. Én szeretnék ezen változtatni. És te?

                                                                                 Viszlát, Máté!                                 2014.06.22.

Ui.: Én nem szeretnék felejteni! De már tudom a válaszod. Minden jót!

2014\09\29

Mi van a hátizsákodban?

upintheair1121_1412002895.jpg_1100x540

Jó napot mindenki/bárki!

Sok filmben, vannak olyan gondolatok, mozzanatok, jelenetek amik elgondolkodtatnak. De az Egek ura (Up in the air) című film, hátizsákos filozófiája, újra és újra elgondolkoztat mindegy hányszor nézem meg. Mit akar mondani? Mennyire igaz? Persze saját gondolataimmal is kibővítettem és kellő részeit magamévá tettem, főbb kérdéseit magamnak is feltettem és megválaszoltam. Szeretném ezt a félig meddig már saját "filozófiát" megosztani és ezzel téged/titeket is elgondolkodtatni kicsit...

 

Mennyit nyom az életed? Képzeld el, hogy 1 hátizsákot cipelsz. Érezd a pántokat a válladon. Érzed már? Remek. Most pakolj bele, mindent amiből az életed áll és fontos neked. Kezd az apró dolgokkal, a fiókodból vagy a szekrényről. Képek, csecsebecsék, szuvenírek, ékszerek bármi, érezd ahogy növekszik a táska súlya. Jöhetnek a nagyobb dolgok, ruhák, számítógép, telefon, bármilyen kütyüd vagy a tv. A zsák nehezedik, de még csak most jönnek a nagyobb dolgok. Az asztalod, ágyad, kocsid, vagy az otthonod, legyen az padlásszoba vagy menő albérlet... Tömd bele mind a zsákba. Most indulj el... :) Nehéz igaz? Ezt csinálod napról napra, megpakolod magad, szinte mozdulni sem bírsz, mert mind ezt cipeled magaddal. Az élet a változatosság és a változatossághoz mozogni kell, ezért felgyújtom ezt a zsákot! Mit veszel ki? Képeket? Kép annak kell aki nem tud emlékezni. A kis kütyüidet? Bármelyik boltban kapsz másikat, nem kell hozzá ragaszkodni. Épp ezért még egy kis benzin és had égjen az egész. Képzeld el, hogy holnapra már nincs semmid, felpezsdít igaz? :)

Most egy kicsit nehezebb lesz figyelj jól! Új hátizsákod van, de most emberekkel pakolod meg. Kezd a távoli ismerősökkel, barátok barátai, kollégák/évfolyam társak. Ez után jöhetnek akikre féltett titkokat bízol legjobb barátok, rokonok, kereszt szülők, aztán a testvéred és a szüleid. Végül a feleséged, a férjed, barátod, barátnőd, gyerekeid. Tedd őket a zsákba. :) Nyugi, ezt a zsákot nem gyújtjuk meg. :) Csak érezd a súlyát, nincs mese az emberi kapcsolatok az életed legnehezebb elemei. Érzed ahogy a pánt vágja a vállad? Viták, veszekedések, titkok és kompromisszumok.
Neked megéri ezeket cipelni? Némely állatok szimbiózisban élnek, egy életen át cipelik a másikat egymásra utalva. Ilyenek a fákon a gombák vagy a monogám hattyúk.
Vagy te egészen más vagy és leteszed a zsákot? Ha lassan élsz, gyorsan halsz meg, mivel te nem vagy hattyú. A mozgás az életed, egy cápa vagy.

Mit választasz? Hattyú vagy cápa? A család és nyugalmas élet, biztonság kell vagy az állandó pörgés és szabadság?

Csak előre! Viszlát Szevasz! :)

2014\09\26

ViszlátSzevasz 2. hét!!

Jó estét mindenki/bárki!

Mögöttem egy elég kemény de mégis jóleső, csendesnek nem mondható igazi őszi hét. Új emberek, koncertek, egyetem. Változatlanul, jól érzem magam itt, a közeg, az egyetem mind mind olyan pluszt adnak a napomhoz, ami miatt nem csak túl élem de élvezem is, még a szerdai 12órázást is. Remek előadókat fogtam ki (többségében) élvezem az órákat. A kis társaságunk is kezd megszilárdulni és egyre jobban összeállni. Pluszba ott van még Af vele tomboltuk végig a koncerteket. :D A Supernem mindent vitt... (főleg ez a szám itt) valahogy a hetem ennek a jegyében telt és minden jóra fordult egy-két "felhő" után. Nem tudom, hogy mehet minden ennyire flottul, ilyen hirtelen, de megy :) biztos fog majd történni valami ami ezt kicsit visszaveti. (ez törvényszerű) De addig is minden a helyén van és nem történhet olyan ami ezt tönkretehetné!

Vannak a múltnak szelei amik néha megcsapnak és visszahúznak, elbizonytalanítanak, de szeretem ezeket a szeleket... Mert azon túl, hogy visszahúznak, motiválnak azzal, hogy nem felejtetik el és újra meg újra az orrom alá dörgölik, azt aki voltam, akiből a mai ÉN lettem.

Csak előre! ViszlátSzevasz!!

2014\09\19

A kezemet figyeld, mert csalok...

mantra_to_get_love_back_1411139560.jpg_851x315

Jó napot mindenki/bárki!

Elkezdődött az egyetem, emberek jönnek mennek, de egyre nagyobb részüket ismerem meg. Talán fontosabb, hogy ők is megismernek engem. :) Nagyszerű társaság van kialakulóban és élvezem a köztük betöltött szerepem, fontos és meghatározó része vagyok a csapatnak. Szépen kezd alakulni a háttér és az alap ahhoz, hogy építeni tudjam a kis életem. Jól érzem magam, jó a társaság, beilleszkedtem. De mint általában most sem tökéletes minden. Talán ha nem "trükközök" nem alakulnak ilyen jól a dolgok. Kell a púder, ha tökéletlen állapotodban ismernek meg vagy a gondjaiddal, akkor megtartják a távolságot tőled. Légy nyitott, vidám bármi is legyen belül. (nem is nehéz)

Ha mégis átlátnak a maszkon, akkor sincs ok a pánikra. Ha kérdezik is, hogy mi a baj... ilyenkor jön a trükk ne öntsd ki a szíved legnagyobb bánatait, hogy csalódtál olyas valakiben akiben bíztál, vagy h miért műtöttek meg nem rég de azt se, hogy kinek az életéért kell épen aggódnod. Elég ha csak a napi gondodba avatod be. Rosszul aludtál, vagy épp keveset... nem értetted teljesen az előadást. Egy apró kis problémát ossz meg az érdeklődővel, ő is jobban fogja magát érezni mert észrevette és adott esetben még segíteni is tud. Mindenki nyer :) Míg a bal kezeddel eltakartad az igazi bajokat, a jobb kezeddel hintettél egy kis varázsport amit mindenki imád. :)

Persze, ha már kialakult az a szintű kapcsolat ami ezt elbírja, akkor mehet minden más is. Felfedheted a trükköt is.

De mi van ha azt mondom, hogy csinálhatod ugyan ezt a gondolataiddal is? Miért osztanád meg mindenkivel a legdurvább, legpikánsabb vagy épp legzseniálisabb ötleteid? :) Bal kéz elrejt, jobb kéz elhint....

Szép jó éjszakát! csak előre ;)

2014\09\11

Otthon vagyok vendég?!

k_rd_s_v_lasz_1410455767.jpg_114x168

Jó estét kívánok mindenkinek/bárkinek aki olvassa!
Felnőtté válás... több lépésből álló folyamat a szülői háztól, az anyagi függetlenségen keresztül a nagybetűs életbe vezető út. Értelem szerűen mindenkinek másképp zajlik, néha a különköltözés sem szükséges hozzá. MINDENKI FELNŐ!! Te sem tehetsz ellene semmit! :) Nem is igazán éri meg kitolni mondván "had maradjak fiatal!! felnőttnek lenni uncsi stb." Felnőttként is lehet az ember fiatal, laza és népszerű. Sőt új kihívások és előnyök járnak ezzel az állapot váltással. Szerintem megéri, hisz többet ad mint amit veszthetsz vele. Úgy érzem én már túl vagyok a felnőtté válás 2/3-án és eddig tetszik. Számomra a legnagyobb és legfontosabb lépés a különköltözés és ezzel járó anyagi függetlenség megszerzése volt. Alig tart 1-2 hete, de isteni! Végre felállíthatom a saját szabályaim, nincs senki aki minden félórában rám rontana a szobámba, "hogy mit csinálok?", "miért nem eszek?", "miért gépezek?" és stb. Szóval tényleg szuper... de! Van 1 valami amiről senki nem beszél ha felnőtté válásról, vagy különköltözésről van szó. Lehet azért mert csak nálam jelentkezett, de ettől még számomra nagyon meglepő.
Szerettem itthon lakni, nagy családi ház, külön szoba, új építésű és tényleg áradt belőle az otthon melege, nem csak 1 lakás, 1 ház, ez 1 igazi otthon. Ide mindig HAZA jöttem, bármennyire rossz is volt a helyzet. Az utóbbi időben hiába vesztette el szint teljesen a családi fészek titulusát ("egyéb okokból"), akkor is ez volt a mi házunk amit nem cseréltem volna jobbra, nagyobbra és szebbre sem. Ide köt az összes gyerekkori emlékem, az ajtófélfa hiába volt többször festve, ha nagyon figyelmesek vagyunk még észrevehetjük, az apróbb jelöléseket amik mutatják miként cseperedtem fel. Még folytathatnám, de nem ez a lényeg.

Egy egész hetet töltöttem az új lakásomban, berendezkedtem, elkezdtem "belakni". Aztán hazajöttem, mert még van egy hetem az egyetemig, amolyan búcsú a régi otthontól és persze némi munka, hogy megőrizhesse remek állapotát. :) Most jön a lényeg amiről senki nem beszél! Hazaértem és... *üvegtörés* ez nem az otthonom. Vendégként érzem magam, abban az ingatlanban amit eddig otthonomnak tekintettem, ráadásul kényelmetlenül vendégnek aki azt várja mikor mehet már HAZA. A korábban említett emlékek megfakultak hirtelen és teljesen hideggé vált minden. Csak a zavart és a káoszt érzem a nyugalom és béka helyén, egy hét alatt változott volna ennyit? Kizárt! Ez az érzés olyan fura számomra, hogy nem igazán tudom kezelni ezért kicsit feszült a napokban, de mit van tenni... Lehet eddig sem, szerettem itthon lenni, csak nem tudtam, hogy milyen a jobb és azt hittem nem lehet tökéletesebb? Annyi és még több kérdés, kavarog, cikázik a fejemben ezzel kapcsolatban. De elég! Nyugalmat akarok, had menjek haza!

Jó éjszakát!

2014\09\10

RETRO #1

Hello mindenki/bárki!

Jelenleg sok minden kavarog a fejemben és nem tudnék 1 gondolatot sem értelmesen, vállalhatóan kifejteni. Ugyanakkor nem akarom elhanyagolni a blogom és azokat sem olvasni való nélkül hagyni akik érdeklődnek iránta. Épp ezért egy korábbi írásom osztom meg veletek. Ezt eddig rajtam kívül kizárólag csak egy személy olvashatta, neki tetszett és remélem nektek is fog. Amint tudok, és jobban leszek, minden folytatódik a megszokott módon.
Csak előre! Sziasztok! :)

A Busz

A busz... Sárga és zöld festésű, 40 üléses, légkondicionált fém szörnyeteg, "Szabolcs Volán Zrt." vagy csak egyszerűen "Rt." felirattal az oldalán. Senki sem figyeli, hisz nem ez érdekli őket még is szült már olyan vitát ami fogadáshoz vezetett és bizony az egyik fél vesztett... Ahogy látom a buszt, itt áll egy kar nyújtásnyira kedvesemtől és tőlem, rajta több száz kilométer út porával. Ami nem mesélne semmi újat mivel ez helyközi járat, csak ugyan azt az utat járja újra és újra. Már este van, csak mi ketten vagyunk a 12-es megállóban és az egész állomáson amit ki is használtunk, de vissza nem éltünk vele. Ugyanis "vártuk" a sofőrt. Közben mind kettőnknek eszébe jutott, hogy mi minden köthető ehhez a buszhoz. Innen Kisvárdáról egészen Szabolcsbákáig és Vásárosnaményig rengeteg történet szövődhet ehhez a sárga csodához. Ki hová ment vele? Miért ment oda vagy épp miért nem? Ezeket a történeteket talán én ismerhetem jobban, hiszen négy éven át majd minden nap kétszer jártam meg az utam ezzel a sárga rémmel. Rengetegen vele járnak iskolába de még többen vele jutnak el munkahelyeikre. Többségüket az úti céljuk közelében teszi le, de akad olyan is aki az 1perc késés miatt idegeskedik mert azon az 1percen múlik, hogy eléri-e a következő buszt vagy vonatot amivel tovább kell mennie. Míg ő idegeskedik, a munkába "igyekvő" asszonyok megbeszélik, hogy előző nap ki mit főzött a családnak és ki milyen új pletykát hallott a Faluban. A férfiaknál komolyabb a téma, legtöbben szakértelem nélkül kontárkodnak bele a politikába és nagy hanggal győzik meg igazukról a velük nem egyetértőket. De köztük is akadnak olyanok aki inkább a hét sport eseményeit tárgyalja meg, mert azt legalább értik! Közöttük elvész a néhány idős néni és bácsi aki csendben társalog és nosztalgiázik a régi szép időkről amikor még ők sem a kórházba jártak, hanem dolgozni vagy épp udvarolni. Szokványos témáikat csak az zavarhatja meg ha a túlsúlyban lévő diákság nem adja át a helyet. Manapság ugyanis a busz hátuljába tömörülő fiatalok nem adják át a helyük az időseknek, nem azért mert nem "menő", sokkal inkább azért mert öklömnyi füleseiktől nem hallják a külvilágot és telefonjaikba bújva nem is látják őket. De ők nem állandó utasok... minden napszakban más és más az utasok összetétele. Hajnalban alig vannak csak akik messzire mennek, reggel már roskadásig teli a busz hiszen munkás és diák egyszerre siet a városba. Délután pedig pontosan ők jönnek ugyanúgy vissza. De ilyenkor este, mikor az állomáson is csak Ő és én vagyunk, olyan mintha saját buszunk lenne. A busz csak akkor indul mikor mi érkezünk és sorra hagyja ki a megállókat hiszen senki sem várja. Persze néha megszánjuk az esti műszakot és megengedjük h velünk utazzanak, nem zavarnak, hiszen fáradtak és csendesek, épp mint minden éjszaka. Senki sem buszozik örökké, valaki csak néha-néha, valaki egy ideig, de senki sem örökké. Kivéve a buszsofőrt... ő minden nap reggeltől estig furikázza az embereket kit munkába, kit iskolába, kit ide kit oda, kit udvarolni, kit haza, vagy éppenséggel rossz irányba mert néha napján előfordul, hogy valaki rossz buszra szál vagy a sofőr teszi ki a rossz táblát. De így vagy úgy, mindenki hazatalál.

Vége

2013. augusztus 10. Szb.

2014\09\06

Álmok

Mindenkinek vannak álmai, mindenki álmodozik valamiről, hogy majd lesz valamilyen ami most még lehetetlennek tűnik, csinál valamit amire most képtelen, lesz valakije aki mellett azt fogja érezni, hogy eddig csak ő hiányzott. Az álmokban az a jó, hogy lehetnek a valóságtól bármennyire elrugaszkodottak vagy teljesen hétköznapiak, ha a megfelelő irányba cselekszünk és ezeket a célokat tartjuk szem előtt megvalósíthatóak. Példa: Ha meg akarom mászni a Mont Blanc-ot, először megtanulok hegyet mászni, megmászok néhány kisebb hegyet, hogy tapasztalatot szerezzek és utána megyek a Mont Blanc-ra. Ha egyenest neki rohannék jó eséllyel, fűbe azaz hóba harapnék.
Az álmokat gyakran nevezzük céloknak, vágyaknak, kívánságnak, de a lényeg ugyan az szeretnék/kell valami és azért hajlandó vagyok dolgokat tenni. Még ahhoz is, hogy óriási szerencsével lottót nyerj ki kell töltened a szelvényt, akár többször is, mert hiába akarod nagyon, ha nem játszol nem is nyersz. Ha jó állást akarsz, tanulj keményen az egyetemen/főiskolán és tűnj ki, ha meghúzod magad és csak azt teszed meg ami feltétlen muszáj elveszel a tömegben és miért venne fel valaki olyat aki 1 a 1000ből ha felvehet valaki olyat aki 1 a 10ből. Néha a kemény munka, olykor  a jó helyezkedés is elég, hogy közelebb kerüljünk a célunkhoz.
Az éjszakai álmaink is kötődnek ahhoz, hogy mit szeretnénk? Nyilván a kettő nem áll messze egymástól, de nem minden esetben ugyan az. Például bizonyos álmok üzeneteket hordoznak, nem szó szerint kell venni őket, hanem egy másodlagos jelentésüket megfejteni, amit az álmos könyvek rejtenek. Példa: Ha saját haláloddal álmodsz, az nem azt jelenti, hogy a vasúti síneken a kocsiban fogsz összenyomódni és halálra égni (like me), hanem azt, hogy messze még a nagy nap. Minél többször halálozol el álmodban, annál hosszabb élet vár rád (én halhatatlan vagyok).
Vannak olyan álmok is amik, azért majdnem pontosan ugyan úgy meg is történnek a valóságban ahogy éjjel a fejünkben, innen a sok "de ja vu". Felvetődik a kérdés, hogy olyan éjszakai álom esetén mi a helyzet, amire nem találunk megfejtett üzenetet és az esetleges bekövetkezése, finoman szólva nagyon meglepne? Állunk elébe? Nem kell vele foglalkozni? Esetlegesen, mélyen a tudat alattinkban ezt akarjuk és így tűzünk ki új célt az élet egyik területén? Talán jobb nem törődni vele, amíg nem lesz világosabb. Az álmok könnyen összetörhetnek, ha más személyhez fűződnek... elég ha a másik személy nem veled álmodik... De miért álmodunk olyat aminek a bekövetkezésétől tartunk, vagy úgy érezzük többet vesztenénk vele mint amit használna? Hmmm...

süti beállítások módosítása