Máté gondolatai

2015\04\27

HELLO

A semmiből tört rám, és egészen a hatalmába kerít. Rég nem láttam őt és most, csak így... úgy érzem két vállra fektet. A sötétség, régi játszótársam, kis pajtásom, öreg barátom. Mikor utoljára élvezhettem a társaságát, még vad vágyak dúltak bennem IRÁNTA, mindenem oda adtam volna ha velem marad, de itt hagyott, egyedül, árván, de ami a legrosszabb magyarázat nélkül. Nyomában csak a kétség, bánat és magány maradtak, ellehet velük szórakozni, de egyik se jó társaság. Egyik az emlékekkel mint éles pengékkel sebez mélyen, hogy majdnem elvérzel. A másik úgy tesz mintha eleven sebeid nyalogatná, de valójában belülről emészti fel minden olyan részed, aminek valaha valaki valahol örült vagy csak szerettek érte. A harmadik... na ő elég kellemetlen fickó, ő forgatja meg aszott szívedben AZT a tőrt, minden alkalommal ha az első megsebez, ha látod ŐT, ha hallasz RÓLA, ha kicsit is azt érzed visszatér. Fáj, kínok kínját éled át, nap mint nap, óráról órára. A penge szinte egybeforrt sebzett szíveddel, már nem fáj, sőt kell, ha nincs úgy érzed halott vagy, a húsodban forgó penge bizsergésétől érzed még, hogy élsz. Üres porhüvely már csak a tested mely ezer sebből vérzik. A három kis szemét sincs már, egyedül te és...nem a sötétség ismét távol maradt... Lassan, óvatosan deríted fel az új helyzetet, hisz fájt már eleget. Fura érzés, hogy nem bánt semmi és senki. De hiányzik a sötét... Ennek ellenére jól érzed magad, az új közegben, egyre kevesebbet gondolsz rá, nincs rossz emlék. Te nyertél!
A FASZT!! Sosem nyerhetsz, amint kicsit is elhitted az ellenkezőjét, bepofátlankodik újra a képbe, itt van Ő itt van újra és szép mint mindig... épp csak beköszön, nem is rossz, jónak érzed magad mert nem fáj. Haha... Most mikor kimondanád, hogy igen végre bold... AZ ARCODBA VÁGJA AZ AJTÓT ÉS AZT MONDJA NEM!!! ...og. Jobban fáj mint valaha, a régi sebeket feltépi és szinte le erőszakolja a bőrödet, hogy az eleven húsodat tudja tépni. Közben dicsekszik, hogy van jobb, van hálásabb tőled, nem kellesz már. NEM ÉRTED? Senkinek! Egy vicc vagy, egy olcsó tréfa arra, hogy mi az, hogy ember. Engedj el mindent és mindenkit, őket ne bántsd, neked fáj, hát tűrd csendben. Ne zihálj, levegő van elég, nyugodtan. Ne ficánkolj, úgy jobban fáj, engedd el magad. Segíts neki, idd meg az ünnepi piád, öltözz fel szépen, mosolyogj és nézd végig, ahogy kileheled a végét és lelépsz a peremről...

2015\02\14

Egy vers

Nekem kell...
nem tudom ki, de szeretném.
Kell és akarom,
nem tudom, hogy de meghódítom!
Nekem kell az ölelése,
ha nem is enyém minden része.
Nekem nem kell az arany.
Csak az kell mi belőle maradt.
Nekem egy szikra kell csak,
ami a hamuból lángra lobbant!
Nekem az érzés kell,
mit nem éreztem már régen.
Nekem kell a kihívás,
hogy velem van és kíván!
Nekem nem kell szép hazugság,
annak a vége úgy is barbár rivallás.
Nekem csak egy kell aki van,
akivel újra élőnek érzem magam.
Nekem kell a zuhanás a fénybe,
hogy elégjen benne minden részem.
Nekem kell a fájdalom,
ami elemészt ha nem láthatom.
Nekem nem kell a sok kifogás,
ha szeret az csak felesleges nyafogás!
Nekem Ő kell ha van,
akkor is ha nincs, mint tavaly.
Nekem nem kell a festett ábra,
pont úgy kell ahogy az Isten megádta.
Nekem kell a szeme,
aminek tükrében elveszek.
Nekem kell egy jel,
hogy itt van Ő
és Én vele lehetek
így lesz végre felemelő.

2015\02\13

Képzelt "riport"

Üdv! Ismét sokáig volt csend, lustaság, melankólia és egyéb dolgok miatt, de igyekszem pótolni a mulasztott napokat (heteket). Maratoni hétvége lesz! Csak előre!
Csak tudni kell, hogy ki beszél kivel...

Képzelt "riport"

- Szia!
- Szia! Hogy vagy?
- Köszönöm, jól. Hát te? Minden rendben?
- Igen, köszönöm minden rendben.
- *mosoly*
- Miért vagyunk itt?
- Hogy beszélgessünk.
- Hol is vagyunk pontosan?
- A fejemben.
- Azt tudom, te képzeltél el, de attól még hülye nem vagyok ;) A helyre gondoltam, ITT laksz?
- Neeem, sajnos nem. De majdnem... az egy másik történet.
- Aha... Szóval miről szeretnél beszélni pont VELEM?
- Tudod, rég beszéltünk és eszembe jutottál.
- Éértem és csak úgy eszedbe jutottam?!
- Én sem értem, hogy...
- Kezd rossz irányt venni a történet
- Nyugi, semmi extra csak eszembe jutottál, gondoltam rád, ez baj?
- Nem kéne, hogy eszedbe jussak én se gondolok rád!
- Oh.. Tényleg?! Ezért reagálsz ilyen hevesen?
- Jaj, hagyjuk már ezt. Ne kezd el!
- Dehogy kezdem, de ha már elképzeltelek beszélgessünk! Kérlek...
-*nagylevegő* *erőltetett mosoly* Hogy vagy?
- Látom nagy erőfeszítésedbe került... de köszönöm, jól vagyok, kicsit több szabadidőm van mint kellene de minden rendben van.
- Jó neked... nekem megint nincs semmi szabadidőm nincs.
- Sejtettem, neked ez sosem volt az erősséged. Nekem is csak úgy, hogy nem csináltam semmit.
- Most, hogy sikerült? Mert azt hallottam, hogy haladsz.
- Előre dolgoztam :) Szokatlan mi?
- Neeem, na jó de! De örülök, hogy végre jó úton vagy.
- Én is! Csak kár, hogy ezt valaki már nem látja...
- Hidd el látja!
- De nem érdekli...
- Érdekli is csak...
- Ha érdekelné, megkérdezné!
- Látom a derűlátásod és pozitív gondolkodásod még a régi.
- Ajj! Most mond, hogy nincs igazam vagy, hogy alaptalanul gondolom így!
- Ne forgasd ki! Egyszerűen nem lehet... értsd már meg!
- Mindent lehet csak akarni kell.
- Jaj, ne legyél már ilyen értetlen, a történteket nem tudod megmásítani...
- Nem is akarom, ezek miatt változtam. Csak zavar, hogy nem részesül belőle, nincs itt, hogy lássa.
- Erre nem tudok mit mondani... Miért fontos ez neked?
- Mert utálom, hogy olyannak ismer amilyen már nem vagyok. Amilyennek soha nem akart látni.
- Sajnálom.
- Áh... Nem érdekes, csak néha fáj. Az hogy elrontottam, hogy későn léptem utálom az egészet
- Na! De most minden sikerül, nincs lehetetlen. Talán ez is sikerülhet!
- Most már képes lennék rá, felnőttem hozzá, csodás lenne. De nem tudom... Nem tudom érdemes-e foglalkozni vele. Érzem, hogy nemes cél lehet, de ugyanakkor értelmetlen kapálózásnak is érem. Nem jó ez így.
-*megölel* Hidd le jó lesz! Ezt is megoldod.
- Ha te mondod...

2015\01\30

A siker 6 szabálya (AS)

Üdvözlet mindenkinek/bárkinek!


Rég volt már új bejegyzés, vizsgaidőszak és miegymás tőlem is megvonta az olyan luxus dolgokat mint szabadidő, alvás... De mostanra rendeződtek a dolgok így ismét jelentkezem.
Így a vizsgákat sikeresen letudva latolgatom, hogy vajon a következők, hogy fognak menni, mi kell a sikerhez. Eszembe jutott számtalan módszer, trükk és fortély, ami segíthet abban, hogy következő félévekben hatékonyabban tanuljak vagy dolgozzak. Persze, hogy megtaláljam a saját módszerem, mélyreható és részletes kitekintést kellett tennem, hogy "a nagyok" ezt hogyan csinálták. Arnold Schwarzenegger neve talán mindenkinek ismerős... (testépítő -> színész -> kormányzó -> színész/előadó) ő fogalmazta meg a sikerének hat kulcsát, ami szerinte elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki a csúcsra érjen. Nos ez a hat szabály engem is megfogott, noha mindet nem tudom befogadni, de néhányat mindenképpen szeretnék beépíteni a saját módszerembe. Egyszerű szabályok, talán csak az értelmezésüktől és a kivitelezésüktől hatásosabbak mint másoké. (talán)

Jöjjenek a titkok:

I. szabály: Bízz magadban
 Bízz magadban, tudd, hogy mit akarsz csinálni és ehhez mélyre kell ásnod magadban. Meg kell kérdezned magadtól, hogy ki akarsz lenni. Nem MI, hanem KI! Nem arra gondolok, hogy ki mit javasol, hanem, hogy te mit akarsz és mit szeretnél, ami boldoggá tesz tűnjön bármennyire is őrültségnek. Nem tudsz olyan célért küzdeni teljes erőbedobással ami nem is igazán a tiéd.


II. szabály: Hágd át a szabályokat
Az életben rengeteg szabályunk van. Ahhoz, hogy érvényesülj le kell rombolnod ezeket a szabályokat. NE szegd meg a törvényeket, de döntsd le a saját korlátaidat. Nem lehetsz kiemelkedő vagy egyedi ha a saját korlátaidat nem feszegeted és nem törlöd el. Mi értelme ezen a földön élnünk, ha minden amit szeretnénk egy kerítés túl oldalán van, de mi nem vagyunk képesek áttörni és magunkhoz venni? Ha túl jó kisfiú vagy nem érheted el a sikert. Ha a kis dobozodon belül maradsz, olyan leszel mint mindenki más. Eltűnsz a tömegben.

III. szabály: Ne félj a bukástól
Bármikor elbukhatsz. Benne van a pakliban, hogy nem sikerül, mert nem nyerhetsz mindig. De NE félj meghozni a döntéseket. Ha félsz a kudarctól soha nem tudsz beleadni mindent. A félelem csak béklyó a lábaidon, ami meggátol mindenben. Ha félsz nem haladsz, megbénulsz és lemaradsz és senki nem fog a hátára kapni és téged is cipelni, mert ez nem az ő dolga.(tapasztalat) Bele kell adnod mindent mert hiszel magadban és a víziódban, tudod, hogy ez a legjobb dolog amit tehetsz és eljön a siker. Ne félj.

IV. szabály: Ne hallgass a rosszakarókra
Nem csak azokra gondolok itt akik azt akarják, hogy elbukj és szurkolnak a sikertelenségedért. (lesznek ilyenek, lesznek irigyeid) Főként arra vonatkozik amikor mindenki csak lebeszélni akar. Ne hallgass rájuk, ne fogjon vissza az, hogy más nem csinálná a helyedben. Nincs a helyedben és ez így jó, mert te meg fogod csinálni amit ő nem. A legjobb mikor azért akarnak lebeszélni valamiről, mert az még senki nem csinált... Hát jó! Ez még egy ok, hogy megcsináljam és én leszek az első aki megcsinálta. Nem befolyásolhatnak mások, ne hallgass a nemre. Hallgass magadra, "igen, én megtudom csinálni". Nem is elég ha nem hallgatsz rájuk, ne törődj velük, kerüld el őket, kerüld el a negatív embereket NINCS rájuk szükséged!

V. szabály: Dolgozd ki a beled
Talán a legfontosabb szabály. E nélkül egyik sem működik. Mozgass meg minden követ, nem lehet kifogásod a fáradtság. Mohammed Ali a hetvenes évek egyik élsportolója válaszolta azt egy az edzésmódját tudakoló kérdésre, hogy nem tudja hány felülést csinál mert csak akkor számolja, ha már fáj, mert az számít igazán, az az igazi edzés. Így lett bajnok. Fájdalom nélkül nincs növekedés. Áldozatokat kell, hoznod a fejlődés érdekében. Amíg te 9órát alszol már 6 vagy 7 órával is ugyan úgy megvan és neki több ideje marad dolgozni. Aludj gyorsabban! Amíg hülyülsz és bulizol, más tanul és dolgozik, okosabb lesz és nyer. Ebben a pillanatban is. Nem azt mondom, hogy csupán a négy fal között élj magadnak és a céljaidnak, de a szórakozás ne kerüljön soha előrébb mint a munka. Egyszerűen tenni kell azért amit el akarsz érni.

VI. szabály: Mindig adj vissza valamit
Fontos, hogy bármit sodort eléd az élet, bármin mentél keresztül, valamit mindig adj vissza. Adj vissza valamit a közösségnek, az országodnak, a családodnak vagy a támogatóidnak. Visszafordulva az emberekhez, segíteni nekik, nagyobb elégedettséggel tölthet el mint bármi az előtt. Ez igazából a hála és köszönet kifejezése. Nem kell, hogy eget rengető nagy dolog legyen, de tegyél valamit. Valamit édesanyádért aki felnevelt, a testvéredért akire mindig számíthattál, a társadért aki elvisel és veled van jóban rosszban.

"Nem mászhatod meg a siker hegyét, amíg zsebre dugod a kezed."
Összefoglalva a lényeg talán csak annyi, hogy: Tudd meg MAGADTÓL, hogy mi tesz boldoggá, tegyél meg érte mindent ami tőled telik, ne félj attól, hogy nem sikerül legfeljebb újra kezded, hagyd a negatív embereket, csak dolgozz keményen a saját szabályaid szerint és nem felejts el köszönetet mondani és hálát adni.
Talán vizsgák előtt sokaknak többet segített volna ez, de így a következőre lehet majd nagy segítséggel. Remélem világos, hogy nem azt mondom, csináljátok így, mert ez jó. Csak gondold végig, ez érvényes az egész élere, segíthet, de ha nincsenek gondjaid oszd meg te is mindenkivel a mikéntjét.
ViszlátSzevasz! csak előre

2015\01\25

Indián rege

Elsőszámú Indián rege

Ősi történetet mesélek el most nektek, melyet a nagyszellem őrzött meg a tűzben, a hegyi patakokban és a préri szeleiben. Egy harcos legendáját, akinek nem csak eszménye, de ő maga is halhatatlan. A harcosról aki egyesítette törzseinket és aki miatt mindenki irigyli az indiánok szívdöglesztő kinézetét és a hosszú haját.
Fejét sosem hajtotta álomra faluban, nem kedvelte a sátrazást, különc életet élt, miután megunta a farkasokkal táncolást az őzekkel tért nyugovóra, akik befogadták mivel az ő szeme is épp oly ragyogó és ártatlan volt mint minden őznek, nem is beszélve mérhetetlen aranyosságáról. Ez a harmónia akkor teljesedett be amikor elszívta a békepipát a vérnyúllal, így békét hozva az erdőlakóinak.
Úgy élt mint bármely más indián, haját tollakkal díszítette, harc előtt arcára csíkokat festet és tiszteletben élt a természettel.  Mikor reggel halat fogott puszta kézzel, azt tette olyan gyorsasággal, hogy mire a partra dobta halakat azok már levoltak pikkelyezve. Mikor a friss zsákmánnyal visszatért a táborba annyira sietett, hogy a prérin legelésző bölények feldőltek mikor elszaladt mellettük.
Már bizonyára rájöttél, hogy ez a büszkeharcos GüzüMüzü. A harcos aki megelőzte a sast ami hírül vitte az északi törzseknek, hogy jöjjenek le a hegyekből, mert kész a hal vacsora. Pedig később indult és meg állt CSBT-t inni. Az ő hívására nem mondhattak nemet, így egyesültek a klánok. A visszaúton megkívánta a málnát, amit egy medve mancsán pillantott meg. Olyan gyorsan vette el, hogy mikor megette és megsajnálta a macit aki így hoppon maradt, volt ideje egy közeli méh kaptárjának mézét, a málna helyére csempészni, persze úgy hogy kiszedte belőle a méheket. A maci azóta sem érti miért méz ízű a málna.
Mikor a sápadt arcú betolakodott az "újvilágba" és felperzselte falvainkat, eltulajdonította földeinket, elrabolta asszonyainkat, Ő kiállt és nem hátrált meg, szembeszállt a bitorlókkal. A népének a lovait is erőszakkal elvették így gyalog indult musztángért, majd perceken belül több száz ügető vadlóból álló ménnel tért vissza. Hatalmas mindent eldöntő csatára készültek, ahol az ég a földre száll, az egyik kultúra megsemmisül és már csak a szikrázó éjszakai égbolton járhat táncot az istenekkel. A sápadt arcúak vezetője egy magas és jóvágású tábornok volt. Elszántsága, bátorsága vetekedett a legjobb indián harcosokéval, de rossz cél vezérelte, sosem hátrált meg, alig várta a pillanatot, hogy szembenézhessen a hírhedt GüzüMüzüvel és összemérjék erejüket.
A katonák már felsorakozva várták az indián csapatokat a tisztás déli oldalán, magabiztosak voltak. De amikor a földön pattogni kezdtek a kisebb kavicsok és a szemben lévő dombra tekintve több száz vad, a csatakiáltásoktól még veszélyesebbnek tűnő indián vágtatott feléjük mind nagyot nyeltek. A tábornok szemében perzselő harci kedv égett és lóra utasította embereit. Amikor a csapatok felsorakoztak nyomasztó csönd kerekedett, csak GüzüMüzü állt lova hátára. Majd 1 szaltó után, homorítva a földre vetette magát. Híresen kemény hasizmaival ekkor olyan lökéshullámokat generált amitől minden katona leesett a lováról és menekülni kezdett, az indiánok mind utánuk! Mikor elült a nagy porfelhő csak az ezredes ült a lován szemben GüzüMüzüvel. Aki közel ügetett hozzá majd két-három méteres távolságból figyelték egymást és leszálltak a lóról. A tábornok hirtelen rálőtt GüzüMüzüre, aki háttal szaladt el a golyó elől míg az a földre nem hullt. Míg GüzüMüzü visszaért a tábornok körülnézett és megvilágosodott, hogy rosszul cselekedett. Békét ajánlott, melyre el is szívták a békepipát és a törzs tagjává tették, viszonzás képen GüzüMüzüt tiszteletbeli ezredessé tette saját seregében. A tábornok és GüzüMüzü vértestvérek lettek, ami a legerősebb kötelék harcos és harcos között. Miután ellovagoltak a naplementébe GüzüMüzü barlang festményen örökítette meg népe történetét, míg én megírtam ezt a rövid történetet, mely csak részben tükrözi királyságát és szuperségét (szuperseggét).
Boldog Szülinapot GüzüMüzü ezredes!!
                                                          A tábornok.

2014\12\30

RETRO #3

Üdv! Ismét retro. Ez az írásom, akkor nagyon tetszett, egész jó az alapgondolat is, de most úgy érzem, jobban is megtudtam volna írni. De egy biztos, attól, hogy a gondolat meg van, még cselekedni is úgy kell, különben nem ér semmit...

Utak

Utak... gyakran használatosak szimbólumok ként. Minden döntésnek következménye van. Ezek a következmények sodorják egyik útról a másikra életünket. Ettől lesz változatos vagy épp biztos és egy adott irányba tartó. Akaratunkkal természetesen befolyásolhatjuk ezeket a döntéseket, de az nem kifizetődő. Ha egy kívánt következmény érdekében hozunk meg egy döntést, az hosszútávon nem teljesíti az elvárásokat, sőt szinte azonnal megbánjuk és ez eredményezi a legtöbb "Mi lett volna ha... ?" kérdést, amin mindenki feleslegesen emészti magát. A múlton nem tudunk változtatni, de a jövőben már tudjuk, hogy mit ne! El kell fogadnunk a múltat együtt élni vele a jelenbe és a legtöbbet kihozni belőle a jövőben. Ne a következmény határozza meg a döntésünk, hanem a döntésünk a következményt. A döntéseink függjenek a kedvünktől és vágyainktól, de ne mi függjünk tőlük. Ne féljünk attól, ha így más útra terelődünk vagy épp maradunk a már jól megszokott útvonalunkon. Ez el van rendelve mindannyinknak az Isten, a sors vagy épp a karma által. Attól függően ki melyikükben hisz. Így nem ajánlatos szembe szegülnünk az eleve elrendelt dolgoknak, hiszen fentiek egyikével sem ajánlatos ujjat húzni. Ha egy döntésünk nem kívánt következménnyel járna, a legrosszabb amit tehetünk, hogy megállunk és eszeveszetten próbáljuk visszacsinálni. Ha kell befoltozzuk a kátyús utat, de áttérhetünk egy simább útra ami ugyan oda vezet.  "Nincs más hátra, mint előre" szokták mondani. Teljesen igaz, ha valami nem sikerül nem szabad beletörődni. Lendületből rögtön "visszaülni a nyeregbe" és törekedni, hogy minél hamarabb változtassunk. Ezért nem szabad elzárkózni, minél aktívabban élünk annál több döntést hozunk. Így lehet fordulatokban gazdag az életünk vagy szilárdabb és szilárdabb minden döntéssel. A mi utunk a mi döntésünk, de nem muszáj egyedül végigmennünk rajta...

2013. Szeptember 06. Kv.

2014\12\28

Sose törik be a vadlovat

Belépsz a garázsba. Nem hiszel a szemednek. Az egyetlen, az igazi, az utánozhatatlan, az álmaid autója, egy igazi '67-es Ford Mustang Shelby GT500. Majdnem elsírod magad a gyönyörűségtől, ahogy testközelből csodálod meg, már a karosszériája, a formája is a nyers erőről árulkodik. Lassan körbejárod, a neoncsövek vakító fehér fénye visszacsillan a metálfényezésen. A fekete alapszín tökéletesen emeli ki a kocsi közepén végighaladó, a már klasszikusnak számító két tűzpiros verseny csíkot. A lábad is beleremeg a gondolatba, hogy perceken belül neked kell majd megzaboláznod, a motortérben dübörgő több mint ötszáz vad musztángot. A négy felnin Goodyear's Thunderbolt abroncsok, ahogy azt a tervező megálmodta. Minden kész, hogy kipréseld a 240Km/h-s végsebességet ebből az állatból. Beülsz. A bőrülés haláli kényelmes, a kormány érintése először kicsit idegen, kényelmetlen. Miután kétszer-háromszor megszorítottad, mint egy gyeplőt, máris nyeregben érzed magad. A váltó, rideg, hideg fém, bírni fogja a pofozgatást. Lassan emelkedik a garázskapu, és közben indítod a motort. Ahogy emelkedik a kapu és egyre több fény szűrődik be, úgy remeg  bele az autó az indításba. Bőgeted a V8-ast, a kasztnit átjárja az erő, a hangjába beleremeg az emelkedő ajtó is. Indulhatsz! Egyesben gurulsz ki a pályára. Méterről-méterre haladva, hagyod hátra minden bajod, ez az igazi free ride. A rajtvonalhoz érve, minden elszabadul, tövig nyomod a gázt, a Mustang orra megemelkedik, talán az első kerekek nem is érintik a talajt. Olyan ez mint amikor a ló két lábra ágaskodik, nyerít és őrületes vágtába kezd. Kicsit meglepődsz és nem is tudsz időben váltani csak négyezres fordulatnál, semmi baj minden a helyén. E közben tovább gyorsulsz, jön a hármas és a négyes! A sebesség mutatóját utoljára ötven körül láttad, de már rég tovaszállt. Hiába a nagy lendület, jön a kanyar. Kézifék és visszaváltasz, az autó szinte beforgatja magát, de azért rásegítesz. Elnyújtott hosszú kanyar jön itt is gyorsulhatsz, amit meg is teszel. Már nem érdekelnek a negatív kritikák, most te vagy az úr, te vagy a Jani! Ívet vált az út, jó ütemben váltasz te is és nem vesztesz a lendületedből, a visszapillantóban látod ahogy magad mögött hagyod a be nem teljesült vagy negatív szerelemi kálváriáidat és tűnnek el a messziben. A síkánhoz érsz, teljes gázzal repülnél át rajta, de látod, hogy kockázatos. Nyikorognak a fékek és égeted a gumit, de ahogy megcsináltad leesik a válladról a családi gondok súlya és eltűnnek a gumiszagú füstben. Könnyedebben haladsz tovább, már mosolyogsz sőt nevetsz! Kanyar kanyar után, a kigyorsításokkal sorra szabadulsz meg a hétköznapok terheitől, a stressztől, munkahelyi gondoktól. A cél egyeneshez érve már súlytalan vagy, meg lesz a kettő negyven! Kitaposod a lelkét is, kiáltasz mintha attól is gyorsulna, elhagyva a száznyolcvanat lassul a mutató, de még így is elképesztően gyorsan halad felfelé. Túl a kétszázon már újraértelmezed a szabadságot. Ahogy "átszakítod a célszalagot" üvöltesz torkod szakadtából, mert sikerült! A világ tetején érzed magad, szabad vagy, repülsz. Nem lassítasz! Nyomod tovább. Nem érdekel, hogy az egyenes végén jön a kanyar. Csak nyomod a gázt. Nincs fék. Mész tovább, egyenesen. Nem állsz meg! Nem érdekel a fal. Nincs fék...

2014\12\14

esti mese? vagy mi a szösz?

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren és az Üveghegyeken is túl, élt egy fiatal királyfi. Ez a királyfi nem csak jó kiállású és sármos volt, de eszes is mint az a királyi családokban szokás, de bármely kétkezű szakmához is értett amit csak megpróbált. De ahogy azt a királyoknál szokás, ő sem ács lett, neves tanítók jártak hozzá, hogy okítsák mindenféléről, gazdaságról, harcászatról, stratégiákról és mindenről amiről egy királynak tudnia kell. A királyfi a kastély falai között élte életét, lovagolt, vívott, olvasott és tanult. Míg egy nap bált nem rendeztek a tiszteletére, hiszen a törvények szerint is férfivá érett. Gyűltek a népek, kisebb-nagyobb urak, grófok, bárók, és nemesek, katonai vezetők, a királyság minden zegzugából képviselők és bírók, gazdag emberek. A hatalmas vendégsereget szolgák százai látták el, a vacsorát és a különböző harapnivalókat negyven szakács készítette, és közel kettőszáz pincér szolgálta fel. Óriási pompa övezte a kastély minden egyes szegletét. A zenéről közel s távol a legjobb muzsikusok gondoskodtak. Hangosan harsogó trombitaszó jelezte a vendégeknek a Királyfi érkezését, mindenki elcsendesedett és mikor belépett az ifjú hangos éljenzésbe kezdtek. Az ünnepelt mindenkinek megköszönte, hogy megjelent és kupáját emeli az ő egészségére. Majd folytatták a mulatozást. Ahogy a vendégek között társalgott az egyik asztalnál megpillantott egy csodálatos teremtést. Talán báró kisasszony, vagy az egyik grófnak a leánya lehetett. De ha ez egyik szolgáló leánya se számított volna. Teljesen elbűvölte a herceget, aki szinte megbabonázva próbált a tömegen keresztül a Lány közelébe férkőzni. Út közben nem egyszer megtorpant, hiszen azt hitte megártott a bor, kettőt látott a szépséges nemes kisasszonyból. Majd rájött, hogy ők csupán testvérek és az oly kísérteties hasonlóság ellenére máris látta a különbözőségeiket. De elragadó szépségüknek nem tudott ellen állni megszólította őket és a nevük felől érdeklődött. A lányok már ismerték hírét, és egész este velük mulatott és táncolt, nem zavarta, hogy mások is igényelték volna a társaságát. De sajnálatos módon a lányoknak, hamar kellett menniük és olyan hirtelen távoztak. A herceg szinte észbe se kapott, de tudta, hogy Amortól egy nyilat a szívébe kapott. Másnap tüstént keresni kezdte a lányt akiért szíve már lángolt. Nem érzett még ekkora tettrekészséget ezelőtt, minden követ megmozgatott és megtalálta, és beszéltek, minden remek volt. De nem lehettek még boldogok, tartották a kapcsolatot de nem láthatták egymást és mind a ketten azon tanakodtak vajon ki mit fog szólni hozzájuk, a királyfihoz való-e a bárókisasszony? Úgy érezték, minden és mindenki ellenük van, de a királyság egy fontos ünnepén ismét találkoztak, felmentek a kastély legfelső emeletének legfelső szobájába és csak akkor jöttek ki amikor már tudták, hogy nincs kétség afelől, hogy mesébe illő jövőjük lesz együtt. Telt múlt az idő és kisebb nagyobb hullámok után a szerelmük mit sem vesztett kezdeti erejéből. De lesújtó hír érkezett.. Megtámadták a királyságot az északi vidéken és a király a fiát küldte csapataival, hogy akadályozzák meg a barbárok betörését. Ez óriási kihívás volt szerelmük számára, de a gyönyörű fiatal lány biztosította az újdonsült hadvezért, hogy minden rendben lesz. Hosszú hónapokig tartottak a harcok, egyik véres küzdelem követte a másikat. Csak egy-egy ritka levélben tartották a kapcsolatot és mind a ketten várták a napot amikor újra együtt lehetnek. Merész lépésre szánta el magát a királyfi, egy utolsó nagy támadást indított a barbárok tábora felé feltéve mindent egy lapra, ha emberei oda vesznek ő is odavész és soha nem láthatja kedvesét, azonban ha  sikerrel jár már két heten belül karjaiban tarthatja. A nagy hadművelet remekül indult, kisebb sikerek után könnyedén érkeztek meg a tábor központjába, ahol azonban csapda várt rájuk. Iszonyatos mészárlás vette kezdetét, majd mindenki oda veszett és úgy tűnt a barbárok felőrlik a királyi csapatokat, de önfeláldozóan a királyfi magára vonva a barbárok figyelmét a lőporos hordók felé lovagolt és mikor utolérték felrobbantotta azokat és minden lángokban állt. Órákkal a robbanás után nem volt aki mozogjon. Az elhaló tűz ropogásán és a szél visító hangján kívül semmi sem nem volt, vége volt a harcnak százak hevertek szanaszét, néhányan szó szerint. Egyszer csak két szenes gerenda halk nyöszörgés hallik, és lassan feltápászkodik egy alak. A királyfi az, valami csoda folytán túlélte a robbanást. Mikor meglátta mi történt elszörnyülködött, tudta ez mind miatta van, ő és az önzősége kergette halálba a bajtársait. Hosszú úton hazavergődött, de már nem volt önmaga. A csodálatos világot mely az otthona volt már csak egy sötét és dermesztő helynek látta, nem tudott együtt élni a történtekkel, elfordult a világtól. Egyedül az ő szerető kedves tartotta ezen a világon, mindent megtett érte, hogy az ő harcosa újra a régi legyen. Fájt neki látni, ahogy egyre lejjebb csúszik és hagyja el magát, egyedül akkor lehetett az élet kicsiny jelét megfigyelni rajta amikor együtt voltak. Különben csak lebegett, vegetált. Érezte, hogy ez nem lesz jó, de képtelen volt tenni ellene, gyenge volt. Majd meg szakadt a szíve, de meg kellett tennie... elhagyta a királyfit, aki először teljesen magába roskadt majd, hétköznapi viseletet húzott és örökre elhagyta a palotát, vándorolt a királyságban, ami egykor az övé lett volna. Vándor útja során, dolgozott útépítőkkel, ácsokkal, kőművesekkel és még rengeteg szakma képviselőjével. A közös munka során rájött, hogy nem is olyan sötét ez a hely és még van értelme élni. Hiába ismert meg rengeteg nőt a vándor, csak arra az egy lányra tudott gondolni, aki egyetlen pillantásával megigézte. Hiába kereste, a lány elutasította. Megtorpant a lelkesedése az új élet iránt hősünknek, de gondolta ha nem csak látja, hogy mi a jó út, hanem azon is jár, talán szíve hölgyét is visszanyerheti. Még keményebben dolgozott, még többet, talpra állt és felemelkedett a felsőbb osztályokba immár önerőből saját magára támaszkodva. Ez idő alatt az ismételten csak megismert rengeteg hölgyemény nem tudta feledtetni vele szíve választottját és csak vele akarta megosztani új élete minden örömét. De késő volt, a sok keserűség és fájdalom után amit a királyfi okozott egy gróf újra mosolyt csalt a szép hölgy arcára aki így lassan, elfelejtette a királyfit. Aki úgy érezte miután kitépték szívét ezer kést szúrtak bele, majd az egészet meggyújtották és szalmalángként illant el. Úgy érezte soha senkit nem fog úgy szeretni mint azt a gyönyörű barna lányt, aki egy pillantásával ellopta szívét, egy mosolyával a sajátjává tette és minden csókjával kárpótolta. Talpra állt és folytatta magányos útját. Nem akart szeretni, nem is tette, unottan nézte a szerelmeseket, neki is erre van szüksége, de...

Ha valaki szélesre tárja a világ kapuit számodra, és arra kér fedezzétek fel együtt, nem lehet önző és nem ránthatod a mélybe, mert egyedül fogja folytatni és talál mást.

2014\12\08

RÉM(jó)álom

ÜDV mindenki/bárki!

Az álmokról már volt szó, korábban, de most 1 kicsit másabb szemszögből közelítek majd. Ezek az álmok visszatérőek. Nem térnek vissza rendszeresen, csak egyszer megálmodtam őket és most valami hatására visszatértek. Alapvetően, jó álmok és boldogak, annak idején tudtam, hogy miért álmodom ezeket és örültem neki, de most teljesen tanácstalan vagyok. Az egyik álom életem egyik legboldogabb időszakához köthető, talán az akkor átélt idill és nyugalom ihlette. Kb 5 év múlva játszódik, és csak 1 napomból kiragadt jeleneteket tartalmaz, semmi extra. Se milliók a zsebben, se szuper erők, csak az hely azzal a személlyel pont úgy ahogy szerettem volna. 1 nem túl nagy de szép lakásban, Debrecenbe, reggeli kávém kortyolgatása közben Ő karol át és kérdezi, hogy mit kérek enni, de megleptem míg zuhanyzott és már neki is csináltam rántottát. Együtt indulunk munkába/egyetemre. A nap igazából eltelik... és fáradtan érek haza. Jólesik kimondani, belépéskor, hogy "megjöttem, szívem". A finom reggeliért cserébe még finomabb vacsit kapok és kitárgyaljuk a napot. Boldog vagyok, ezt akartam. Este lefekvés előtt ő még olvas kicsit az ágyban, mint mindig azt mondom h nem zavar a lámpa fénye, de valójába csak attól nem tudok aludni. De így legalább még ébren vagyok mikor ő is aludni kezd és átölel.
Ez egy nagyon szép álom nekem, most, hogy a napokban újra álmodtam elég nosztalgikus érzés fogott el. De miért? Nem kellene ilyeneket álmodnom, főleg nem pont ugyan azt. Talán hiányzik, hogy valakivel újra ezt akarjam? Most döbbenek rá, hogy új céljaim lettek de az élet ezen területe üres. Nincs előttem a cél, hogy ne maradjak egyedül... Egyedül nem jó...
A másik álom nagyjából ugyan ez csak nem ennyire boldog a közepe és kicsit alternatívabb a vége. Az előzővel ellentétben ezt rajtam kívül nem ismeri senki és ez maradjon is így. Ennek az álomnak a megjelenését már logikusabbnak találom de nem tudom, hogy most mit jelenthet. Be vallom kicsit mindkettőtől megijedtem. Ezek az álmok szépek és elérhetőek, ha az ember teszi a dolgát és halad a cél felé töretlen. Egyszer már megtört az utam és most ismét választóponthoz értem. Meg kell felelnem, magamnak, a céljaimnak, nincs B terv.
Rájöttem, hogy kell ez az álom, Ő már nincs, de még teljessé tehetem. Kicsit ijesztő volt látni újra, hogy mennyire benne voltam és mennyire terveztem azzal a kapcsolattal. Az, hogy ennek a közelében sem volt még semmi az egyenesen hátborzongató, csak nem toltam el az egyetlen lehetőségem...
Csak előre!
ViszlátSzevasz!

2014\12\02

Hogy is van ez?!

Na hogy is?
Ébredtél már arra, hogy nem nyomod rá a szundit 1x sem. Rögtön kiugrassz az ágyból, mész az ablakhoz, hogy felhúzd a redőnyt és a reggel 8 órai szórt napfény beteríti a szobát. A hirtelen világosság még a szemedet sem bántja, magadba fogadod és még nagyobb lendülettel indulsz neki az előtted álló napnak. Reggeli közben észreveszed, hogy már csak annyi cukor van ami neked kell még a teádba. Neked pont elég és nem érdekel másnak jut-e a világon ma minden a tiéd. Mikor elindulsz és kapcsolod a zenét, az első szám mikor elindul érzed, hogy pont ez kell neked. Félistenként haladsz végig az emberek között és a villamos is pont akkor gördül be a megállóba amikor odaérsz, mintha csak érted jött volna. Még a pirost sem kell megvárni sehol, suhansz az egyetemre/ munkahelyre. Mikor be érsz, mindenki ott van már és érzik, hogy ez a te napod, így kitörő örömmel fogadnak és kezdtek a közös munkához. Ma még Ő is szebben mosolyog rád és külön jó előérzettel tölt el, hogy ma közösen dolgoztok. Az ebédszünetben nem kell kivárnod a sort, te vagy az első és még a kaja is finom, a sorban állás offolásával, marad időd a desszertre vagy egy kis pihire. Jól érzed magad, foglalkoztat a gondolat, még mivel hozhatnál ki többet ebből a remek napból. De máris kezdődik a délutáni munka. Munka... vele inkább csak szórakozás és kikapcsolódás, ráadásul olyan meglátásaid vannak amik nagyban elősegítik a haladást a feladattal. Hazafelé veled megy 1 darabon és csak egymással foglalkoztok, majdnem be is nézed a megállót, de az nem lenne a méltó a mai napodhoz gyors puszi-puszi és le is szállsz. Miközben integetsz, tudatosul benned, hogy nem csak odatolta az arcát hanem tényleg megpuszilt. Haza érsz, befejezed a kis dolgaid, vacsorázol, elégedettség tölt el a mai nap. Királynak érzed magad, joggal és a zuhany után a tükörben konstatálod, hogy állati jól nézel ki. Boldogan fekszel le aludni és várod a következő napot annak reményében, hogy csak fele ennyire fantasztikus lesz...
Csitt Csatt Bumm Reccs Csörr az a rohadt ébresztő már sokadszorra is kidob az álmodból. A redőnyt már fel sem húzod, mert tudod csak jobban fájna, de ennek eredményeképpen magadra nyitod az ajtót és nagy valószínűséggel eltörted az egyik lábujjad. Miután kibicegtél a konyhába és a reggelihez kezdenél rájössz, hogy cukor még mindig nincs így a teád elfelejtheted. Semmi baj kávézol, most úgy is jobban rád fér. Nem tudod mivel de elbaszod az időd és késel. Reméled, hogy legalább a zene segít... de nem, a legdepisebb, leglagymatagabb szám szólal meg ami létezik a telefonodon. Nem léped túl hiszen már mind1. A villamos épp előtted megy el... Tudod h a következővel már késni fogsz, nem vagy boldog. A tegnap félistennek az árnyékát sem mutatod, mi történt? Ezen merengsz egész úton, van időd hiszen minden pirosnál, zebránál, görbe fánál megáll ez a szar. Késve érkezel, próbálsz beslisszanni de a főnök/tanár kiszúr és meg is kapod érte a magadét. Ma ő sem olyan csodás, mosolyog, de nem éred el, messze van, nem meg az a lendület és összhang mint tegnap. Ez csak hidegebbé teszi a dolgot, most érzed úgy, hogy a tegnap létrehozod szupervilág alapjaiban remeg meg és dől a nyakadba. Az ebéded hideg, mócsingos, utálsz ránézni is inkább otthagyod. Éhesen, egyedül gyötrődsz végig egész nap, egyedül mész haza... Csak az ágyadat akarod, 1 emberhez sincs kedved ha egy mosolyt látsz rombolásba kezdesz. Mivel érdemelted ki, hogy így járj? Még csak a hétfőre sem foghatod. Ez 1 rohadt KEDD! Ilyenkor belefáradsz, hogy ezek a keddek egyre gyakrabban vannak, aludni se tudsz. Elég volt!
ViszlátSzevasz!

süti beállítások módosítása